névadónk – Kazinczy Gábor

A magyar múltból négy Kazinczynak fénylik a neve. A híres Kazinczyak sorában az első Kazinczy Péter, a Wesselényi-féle összeesküvés egyik résztvevője. Őt követi időrendben a legnagyobb Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás és az irodalom kiváló vezére, majd Lajos a harmadik kiválóság, az 1848-49-es szabadságharc hős tábornoka.
A család negyedik nevezetes tagja Kazinczy Ferenc unokaöccse. Petőfi hős pályatársat üdvözölt benne.
Ősi, előkelő családból származott. A Kazinczy előnév szerint a család borsodi eredetű. Édesapja Kazinczy István, édesanyja Boronkay Rozália volt. A szülők a régi Zemplénben, Berettőn éltek birtokukon. Itt született 1818. július 21-én Kazinczy Gábor.
Hétéves korában Sárospatakra került, a híres kollégiumban tanult. A pataki diákok körében az irodalmi élet fellendítésére megalakult a Magyar Nyelvmivi Társaság, melynek 1834-ben Ő lett a titkára.
Pataki barátai közül néhányan fontos szerepet játszottak életében.
Íme néhány név: Ormós László, Szemere Miklós, Erdélyi János és Tompa Mihály. Igazi, bizalmas barátság alakult ki közte és Tompa Mihály között, ami tovább mélyült a szabadságharc bukása után, amikor Hanván és Bánfalván szinte szomszédok lettek.
Már a pataki diáktársaságban nyílvánvalóvá vált széleskörű tudása, olvasottsága, fordítói, szónoki tehetsége.
Kazinczy Gábor 1835. július 18-án hagyta el a sárospataki alma matert. Bizalmas testvére Kazinczy Ottília, akinek férjével Lónyay Gáborral még ez év novemberében a pozsonyi országgyűlésre ment. A reformokért lelkesedett, s Pozsonyban politikai horizontja kitágult.
Az 1832-36. Országgyűlés után megalapította a demokratikus elveket valló, politikai célokat is szolgáló irodalmi társaságot. Ez a kör az Ifjú Magyarország nevet viselte.
Mit írt ekkor Kazinczy Gábor? Számtalan cikket, fordítást, sőt egy balladát is megjelentetett Béla herceg címen.
Időközben 1837-ben szerelmes lett Fáy Emmába, a jómódú Fáy és Máriássy családok leszármazottjába. A szerelemmel indult házasság sajnos nem sikerült, s egyetlen fiukat Arthurt, később Kazinczy Gábor egyedül nevelte. Erre az időszakra esett még lapalapító próbálkozása is.
Az 1840-es években a sikertelen pesti irodalmi próbálkozások, folyóirat kísérletek, családi bajok után Zemplénbe tért vissza. A közéletben próbálta hasznosítani magát. Kossuth felkérésére a Pesti Hírlap rendszeres zempléni tudósítója lett.
Kíméletlen, egyértelmű fogalmazásaiért sokszor támadták az újság hasábjain. Írói képessége messze felülmúlja a többi szerzőét, csak Kossuth és Szemere Miklós hasonlítható hozzá. A közélet másik színtere számára a megyeszékhelyi Zempléni Casino. Kazinczy Gábor főleg nagyrendezvények, bálok, színházi és zenei estek szervezője volt. 1847. október 14-én Zemplén megye országgyűlési követté választotta. Ekkor már a Bodrogköz fő szolgabírája. 1848-49-ben a liberális nemesség reformokat sürgető személyisége lesz.

Platthy-kastély

1850-ben elvált feleségétől, Fáy Emmától, s ugyanazon év őszétől véglegesen Bánfalvára költözött. Nem volt szélsőséges ellenzéki, mégis a szabadságharc bukása után perbe fogták, és a haditörvényszék elítélte, bár amnesztiát kapott. Csendes falusi, önmagára erőszakolt remeteségbe vonult vissza a bánfalvai kastélyba. Itt talált megnyugvást, ahol mindhalálig a szép, kellemes, s nagyműveltségű Vladár Józsefné Lónyai Sarolta vendégszeretetét élvezte, aki megértő társa, hű támasza volt.
Kazinczy Gábor Bánfalván sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki. Moliére-fordításokkal, az Újabb Nemzeti Könyvtár szerkesztésével és írók kézirati hagyatékainak rendezésével foglalkozott. Részt vett az 1861-i pesti országgyűlésen, s ekkor tartotta legszebb beszédét. Az országgyűlés feloszlatása után csalódottan tért vissza Bánfalvára.

Kazinczy Gábor

Ritkán mozdult ki, leginkább Tompa Mihályt látogatta és viszont. Barátai és jó ismerősei mind kisebb-nagyobb távolságban laktak tőle, ritkán kereshették fel. Folytatta a történelmi forráskiadás munkáját. Utolsó kiadványa Majláth János: Magyar regék, mondák és népmesék.
A közéletben már alig szerepelt, egészsége rohamosan hanyatlott. Aránylag fiatalon, de fizikailag megtörten halt meg 1864. április 18-án, 46 évesen.